We Love Digital

Digital Agency

Kövess bennünket az Instagramon!

Görgess lejebb
back to top
a

We Love Digital

  /  Dóri   /  Ismerj meg minket! – Dóri

Nem volt tudatos a karrierváltás, valahogy hozta magával az élet, és nem is volt kérdés, hogy igent mondjak Áginak, amikor felkért, hogy dolgozzak vele szövegíróként. Azóta eltelt több mint fél év, belekóstoltam a közösségi média posztok világába, hírleveleket, blogbejegyzéseket, hirdetés szövegeket írok, és próbálok lépést tartani a folyamatosan változó trenddel, ami ezt a szakmát jellemzi.

Az írás sosem állt távol tőlem, gimiben leginkább a fogalmazásokat szerettem, később írtam az egyetemi újságba, majd az ELTE Bölcsészkar után jött pár gyakornoki hely online hírportálnál, építészettel és designnal foglalkozó oldalnál. Mégis úgy alakult, hogy sok évre elkanyarodtam az írástól. Sokáig kerestem a helyem, próbáltam választ kapni a kérdésre, hogy mi akarok lenni, hiába volt a kezemben egy diploma, amivel el is tudtam helyezkedni. A kreativitás, az alkotás, az ötletek megvalósítása hiányzott. Úgy érzem, hogy ezt most mind megtaláltam, hatalmas lelkesedéssel beszélek a munkámról, és végzem a feladataimat.

Sosem késő rátalálni az utunkra, és nincs is azzal semmi gond, ha valaki bizonytalan 18-20 évesen, hogy merre vegye az irányt, és nem szabad 30 körül sem félni, merni kell belevágni valami újba. Én ezt tettem, de közben odafigyelek arra, hogy még számos más dolog is kitöltse a napjaimat. Jógaórákat tartok egy szuper csapatnak, ahol nemcsak a mozgás, az elmélyülés ad számomra is valami pluszt, hanem a kreativitásomat is kiélhetem. A sportot pedig igyekszem minél gyakrabban beiktatni, ha reggel felkapom a futócipőmet, egész napra feltölt a futás, de szeretek túrázni, a természetben lenni.

Az irodai, számítógép előtt ülve eltöltött idő mellett szükségem volt egy olyan elfoglaltságra, ahol „fizikai munkát” végezhetek, segíthetek és egyben örömöt is ad, mindezt bármiféle ellenszolgáltatás nélkül. Az önkénteskedés most már az életem része, a Sünbarát Alapítvány munkáját segítem heti szinten, és a háttérmunkákban (közösségi média felületek kezelése) is részt veszek. És hogy miért épp a sünikre esett a választásom? Franklin, a kis háziállatom – aki egy afrikai fehérhasú törpesün – meghozta a sünik iránti szeretetet, ezért döntöttem úgy, hogy egy tüskéshátúak védelmét, ápolását, repatriálását támogató szervezet tagja legyek.

Úgy tűnhet, hogy az életembe már alig fér bele más, én mégis igyekszem a lehető legtöbb élménnyel megtölteni. Szívesen utazok, a világ felfedezése óriási energiát ad, ezért amikor csak tehetem útra kelek. Városnézés, kirándulás, múzeumok – minden jöhet, és sosem bánom, ha lejárom a lábam. Balatoni lányként a vízpartokat szeretem a legjobban, úti célként legtöbbször olyan helyet választok, ahol legalább egy tó, tenger vagy folyó is hullámzik.

Egyensúlyban lenni, azt csinálni, amit szeretek, ezek biztosítják a legjobb ötleteket, és tartják fent a kreativitást. Kedvenc (dal)szövegírómat, Lovasi Andrást idézve: „Onnan fogod tudni, hogy jó vagy, ha nem találsz senkit, akinek a helyében lennél.” Próbálok eszerint élni, és az élet minden területéből kihozni a maximumot.